Szeged

2020.02.17

Juhász Gyula: Szeged

A Tiszaparton halkan ballagok
És hallgatom, mit sírnak a habok?

E partok méla fordulóinál
Állt egyszer gőgös Attila király.

E tájon, hol a két víz összeér,
Áldozott egykor dús Ajtony vezér.

Ott fönn, ahol most vén harang dalol,
Dugonics András búsult valahol.

Mert búsulásra volt itt mindig ok,
Ugye bajtársak, ugye magyarok?

Itt Tömörkény, ott Gárdonyi lakott,
Petőfi Zoltán erre ballagott.

Megállok felhős tavaszég alatt
S míg megy a víz és az idő szalad,

Érzem, hogy az öreg Tisza felett
Az örök élet csillaga remeg.

Juhász Gyula: Szegedi önarcképek

Mindenféle igazgató
Elszerződtet engem,
Én pediglen itt maradok,
De én nem szégyenlem.
Kicsi vagyok, majd megnövök
S leszek fővárosi,
Az én nevem, híres nevem
Kukorica, Kukorica Rózsi.

A szegedi humoristák
Mind belőlem élnek,
Én köteles híve vagyok
Minden nőszemélynek.
Városházban és színházban
Első helyen ülök,
Az én nevem, becses nevem
Kukorica, Kukorica Fülöp!

Az én szavam Isten szava,
Mert a néppel tartok,
Meginog a toronyalja,
Ha egyet rikkantok.
Sokat beszél az ember, míg
Feje lágya benő,
Az én nevem, ösmert nevem
Kukorica, Kukorica Benő!

Szeged város, híres város,
Tápéval határos,
Van is neki panamája
S ez az általános,
Én pediglen tisztogatok,
A dolgok így állván,
Az én nevem, régi nevem
Kukorica, Kukorica Kálmán.

Szűrdolmányom ezüst gomb és
Szegeden kultúra,
Mit tudják itt, mi fán terem
Preludium, fúga.
Mikor adnak itt operát,
Mely sok pénzt igényel?
Az én nevem, jeles nevem
Kukorica, Kukorica Péter!

A szegedi aranyifjú
Mind éntőlem retteg,
Én dobom ki én veszem be
Őket önkéntesnek.
Táncoljatok magyar lányok,
Nálam van a lista.
Az én nevem, magyar nevem
Kukorica, Kukorica Pista!

Mindenféle szerződésnek
Vége szokott lenni,
Mindenféle jó színésznek
El kell innen menni!
Én se vagyok ripacs éppen,
De egyedül bajos!
Az én nevem, az én nevem
Kukorica, Kukorica Lajos!

Toronyalja a lakásom,
De ez csak az egyik,
Mindig járok, meg sem állok
Soha Budapestig.
Sok az ügyem, sok a bajom,
Sok a banket, muri,
Az én nevem, becses nevem
Kukorica, Kukorica Gyuri!

Sok híres ház van Szegeden,
Városház és színház
És a harmadik egyetem,
Bár erre még nincs ház.
De azért a kávéházban
Ül az egész város,
Számos látogatást kérek:
Kukorica, Kukorica János!

Juhász Gyula: Szegedi temetőben

E temetőben egy sír úgy megállit.
A fejfán arckép. Ifjú katona.
Víg tengerész, ki a viharra vágyik
S a végtelenség igazi hona.
Mint karcsú árboc, tűnik föl keresztje
S míg lelkem könny és vér vizén evez,
A karcsú árboc szelíden merengve
A magyar ég kék tengerébe vesz.

II.

Isten kertjében én egy sírra leltem,
Mely jeltelen. Nincs itt se kő, se név.
Csak rózsa, repkény és babér a csendben,
Míg lassan száll fölötte évre év.

Csak rózsa, repkény és babér. Csak élet,
Csak virulás, mosoly. A táj szive,
Egy fülemile repes és zenél benn,
Hol a halál? Meghalt! Ezt vésd ide!

Juhász Gyula: Szonett Szegedhez

A magyar Alföld legszebb délibábja
Te vagy, szülötte városom, Szeged,
De nem csalóka nyári fény varázsa,
Hanem valóság bús puszták felett.

Az égbe törnek tornyaid kevélyen
S a szőke magyar vízben rengenek
A palotáid és a magyar éjben
Virrasztó lángod nagy-messze remeg.

Dugonics András nézi, hogyan épül,
Magasba hogy tör házad, szellemed,
Hogy szebb lettél, mint voltál, nagy Szeged!

Magyar emlékül és magyar reményül
Állj boldogan és büszkén, ősi város,
Símulj szerelmes szívvel a Tiszához.

1979. november

Jó reggelt kívánok
Ez a SKAtch Rádió, Szeged!
A Napfény Városában
Mindig mosolyogva kelek

Indul az egyetem és én azon tanakodok
Hogy koliban vagy albérletben ér majd több jobb dolog
Nem térek be holnap megint az előadásra
Inkább iszok hajnalig és teszek minden másra

Hazafelé részegen kell Mars-térről egy burger
Mindegy, hogy te mikor fekszel: Mars-tér úgyis korábban kel!

[Refr.]:
EZ ITT SZEGED!
Ez nem Amerika
A napsütötte Délmagyar Jamaica!
Tedd fel, hadd lássam
Mutasd a kezed!
SZEGED, SZERESD! SZEGED, SZERESD!

EZ ITT SZEGED!
Ez nem Amerika
A napsütötte Délmagyar Jamaica!
Tedd fel, hadd lássam
Mutasd a kezed!
SZEGED, SZERESD! SZEGED, SZERESD!

Letoljuk az USA-t, úgyse megyünk oda soha
Elég lesz nekünk itthon a puszta romantika
Nálunk nincs semmilyen Nagy-tó és nincsenek hegyek
Nem számít, mert én inkább a Tisza partra megyek!
Belecsobbanok a vízbe és megiszlak, Tisza!
Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza!

Itt tanulok, itt is végzek, mindegy hova megyek
Szívem mélyén mindig is szegedi gyerök leszek!

[Refr.] 3x

EZ ITT SZEGED!
Ez nem Amerika
A napsütötte Délmagyar Jamaica!
Tedd fel, hadd lássam
Mutasd a kezed!
SZEGED, SZERESD! SZEGED, SZERESD!

SZEGED, SZEGED, SZEGED!
EZ SZEGED, SZERESD!
EZ SZEGED, SZEGED, SZEGED!

EZ SZEGED: SZERESD!

Megosztás:

Kategória: Dél..

Cimkék: juhász gyula skatch szonett vers

Hozzászólások

Alföld

Szeged

Szeged hozzászólásai

Szólj hozzá