2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

2022. május 2-a óta szerkeszthetlenek:

 


Kereső
Belépés

Kótaj

A nyíri dombok között, a Rétköz peremén,
városok karéjában, Mezőség rejtekén,
évszázadok viharában hűség és remény,
tartotta meg ezer éve Kótajt, s hírnevét.

 

Hamvaiból többször újra éledt,
romjaiból jövőt épített,
az itt élő ősi nemzetségnek,
a tenni vágyás adhatott hitet.

 

Vándor népek, hadak vonulásán,
épült, pusztult a régi Keresztút,
de nábobok sem tudták tönkretenni,
népe védelmezte a falut.

 

Ma, lobogóját napfény aranyozza,
címerében nemes szarvas áll,
vörös-kékben búzakalász jelzi,
kedves falunk Kótaj, hazavár.


A vers megzenésítésre vár.
A verset írta: Sulyok József

Kótaj hozzászólásai

Szólj hozzá

0.015 mp